LillArt

2012.03.06. 18h

2012-02-05T06:23:00.000-08:00

Közeledés

2012-01-21T14:41:00.000-08:00

Közeledés. 11x11cm kétoldalú kép
Fotó: Boros Gábor

Közeledés. Orsi kezében
Fotó: Boros Gábor

Esti film a Filter Galériában

2012-01-14T13:52:00.000-08:00

Szeretettel várlak
2012. január 19-én 18 órakor
a Filter Galériába
Esti film című kiállításom megnyitójára.
Megnyitja: Szerényi Gábor

Megtekinthető: 2012. február 29-ig

1137 Pozsonyi út 49. (Victor Hugo utca sarok)
http://filtergaleria.hu/

Különös felhők

2012-01-12T08:20:00.000-08:00

Különös felhők 2012. Olaj, vászon 15x15cm

Újév a Nagymező utcában

2012-01-03T17:28:00.000-08:00

Újév a Nagymező utcában 2012. Olaj, vászon. Átmérő 35cm

Luca széke 2011

2011-12-27T17:17:00.000-08:00

Luca széke 2011. Olaj, vászon. Átmérő 48cm

Luca széke

2011-12-25T09:39:00.000-08:00

Luca napkor kezdték el faragni a Luca székének hívott kisszékeket, sámlikat. Az elkészítésnek az volt a lényege, hogy minden nap csak egyetlen munkafolyamatot lehetett rajta csinálni, mégis el kellett készülni Karácsonyig, de annál nem előbb.
A néphit ugyanis úgy tartotta, hogy ha a karácsonyi éjféli misén valaki feláll a megfelelően elkészített Luca székére, akkor arról megláthatja, hogy ki a boszorkány a gyülekezetben, ugyanis felülről látszódik a boszorkány szarva.
Mivel azonban ezt a felismerést a boszorkány is észrevehette, ezért a vállalkozó szellemű széktulajdonosnak érdemes volt mákot vinnie magával, amit menekülés közben a háta mögé szórhatott, így megmenekülhetett, hiszen az őt üldöző boszorkánynak azt szemenként fel kellett szednie.

Rondo a Szépszeműnek

2011-12-23T04:19:00.000-08:00

Rondo a Szépszemű szeretőnek 2011. Olaj, vászon. Átmérő 90cm

Ébredés

2011-12-19T17:41:00.000-08:00

Ébredés 2011. Olaj, vászon. Átmérő 35cm

Gömbhurok

2011-12-18T10:37:00.000-08:00

Szendi Nóra: „Életünk egy gömbhurok a nem euklideszi térben”

Bajnai Nóra-Bodor Lilla: Félvégtelen −Én tűsarok, te macskakő. Scolar Kiadó, Bp., 2011.

Kint és bent, izoláció és a másik általi meghatározottság közti folytonos játékról beszél − többek között − Bajnai Nóra költő és Bodor Lilla festőművész szemet gyönyörködtető kötete. A vékony könyvecske nem pusztán terjedelmével csábít újraolvasásra, újranézésre: hol a szövegekre, hol a képekre fordítjuk inkább figyelmünket, mígnem sikerül kitapintanunk e két autonóm művészi világ lehetséges közös vonásait. Vers és festmény nem támogatja, inkább értelmezi egymást: vastagon felkent ecsetvonások adnak tapinthatóbb textúrát a költői képeknek, amelyek viszont váratlanul megmozdulhatnak, s egy-egy festmény mellé szegődve új értelmezéseknek nyithatnak utat.

Az alkotók nem legfrissebb munkáikat bocsátották közre − két vers már szerepel Bajnai korábbi, tágabb élménykörből merítő kötetében −, a művek egymásra felelgetéséből tematikusan szerveződő koncepció bontakozik ki.

Fellapozva és végigpörgetve a kötetet, első benyomásainkat a körformák adják. Anyagszerű felületek, komplementer színek játéka, és csupa ív, csupa görbülő tér − Bodor Lilla képei örömmel töltik el, megnyugtatják tekintetünket, amint például a kötet címadó, első verse mellett ragyogó esőáztatta-napsütötte háztető. Azonban minél többször siklik végig pillantásunk ablakok, falak, oszlopok és nőalakok kecses vonalain, annál kevésbé érezzük derűs hangulatúnak a képeket.

Légüres, moccanatlan csend árad emberekből és tárgyakból. A képek hősei nem domború tükörfelületről néznek vissza ránk (vagy éppen fordítják el tőlünk néhány vonással jelzett arcukat): mi pillantunk be ricsajtalan buborékvilágukba. A tükröződés érzete illúzió (arra figyelmeztetve, hogy a művészet nem a valóság leképezése, de még csak a „görbe tükröt tartás”-ban sem merül ki). Furcsán törik és kettőződik meg a szoba sarka a Narancsok című kép terében, úgy, ahogy egyetlen halszemoptika sem mutathatná meg, a Kariatida nőalakja pedig valahol a mennyezet és a láthatatlan padló között lebeg. Testének íve a hosszúkás üvegablakok vonalait követi, bár ő maga nem torzulásban látszik, elbizonytalanítva a nézőt: a kép választott olyan szemszöget, melyből nézve test és tárgyak egymásra rímelnek, vagy maga az ábrázolt valóság csavarodik önmagába, akárhonnan nézzük is? Ebben a világban az élő alkalmazkodik, görbül hozzá a holt anyaghoz: mozgó és mozdulatlan emberi test egyként indul meg az ornamentummá válás útján.

A versek beszélője ugyancsak buborékvilágból szólal meg: az én burkából, de − a szerző első kötetének dominánsan egocentrikus látószögéből kimozdulva − kísérletet tesz a mi, a te és az én, a férfi és a nő közös zárványának megrajzolására is. Ám e kísérlet eleve kudarcra van ítélve: az izolációból való kitörés sikertelenségét, a két szubjektum közti áthidalhatatlan törést regisztrálja Bajnai lírája. A versek nem azt beszélik el, hogyan folytatódik két ember útja a szakítást követően: a szakítás nem egyetlen, talán még visszavonható pillanat, hanem létállapot. Sokszor abban sem lehetünk biztosak, a kapcsolat védőburkából szólal-e meg a lírai én, vagy már kívül rekedt azon − köztes sávon, senki földjén barangol, „…valahol a fal és önmagam közt…” (Hátúszó forduló). A fal, melynél hátunkon lebegve, tapogatózva nekirugaszkodunk és tovalendülünk, egyúttal az a fal is, amely elválaszt a másiktól, amely mögött ki tudja, miféle rejtett kincseket találhattunk volna.

Két ember szerelmi viszonya véget érhet, ám a köztük levő kapcsolat lezárhatatlan, hiszen paradicsomi egység helyett csupán közeledések és távolodások válthatják egymást. A vágyott összeolvadás csak tökéletlenül, fojtogató sziámi iker-létként valósulhat meg, a szerelem megálmodott végtelenségéből is csak az abszolútum csonkolt romja, félvégtelen marad.

Bodor figurái is magányra ítéltettek. Egy térben léteznek ugyan, de mint a borostyánba kövült rovarok: mozdulataik, pillantásuk s a közéjük ékelődött távolság gömbvilágukba dermedt. Egymással éppúgy nem lépnek kapcsolatba, mint az őket körülvevő tárgyakkal: narancsokkal, bőrönddel, távirányítóval, üveggolyókkal. A Különös látogatás című kép jobb oldali figurája a másik felé halad, mégis állni látszanak mindketten. Karjaikat távolságtartón kulcsolják össze hátuk mögött, egyetlen gesztussal sem utalva arra, hogy észlelik a másik jelenlétét. Az érkező léptének lendülete megtorpan a levegőben, ahogy az Esti film hezitálni látszó nőalakja sem nyújtja ki kezét a tárgyak egyikéért. Versek és képek hősei örökké várakoznak: kedvező fordulatra, megfelelően időzített továbblépésre, délibábok valóra válására − arra, hogy a másik közelebb lépjen. Ha másképp nem, hát (hiába várt) sms-ek szavain keresztül.

A kötet hiányossága, hogy nincs feltüntetve a képek mérete. (A kötet végén, a tartalomnál megtekinthető a képek mérete- a szerk.) Bodor festményei nem monumentális művek, a tondók átmérői és a négyszögletes képek oldalai nem haladják meg az 1 métert, arra hívva fel a befogadót, hogy lépjen egészen közel hozzájuk. Sajátos kategóriát alkotnak az „apró képek”: 20x20 (pl. Eső tisztít, Estike) vagy akár 9x9 centiméteres festményecskék (Miss Naiva, MY sun). Mivel ez utóbbi kettőt hangsúlyozottan miniatűrként, tenyérbe simuló marokképként mutatja be a kötet (aminek a velük párba állított versek szempontjából is jelentősége van), óhatatlanul kivételeknek tűnnek, holott a kis méret éppen Bodor műveinek lényegéről mondhat sokat. Jó példa erre egy a kötetben nem szereplő, 15x15 centis mű, amely a Távolság címet viseli. A képen látható nő mintha óvón tartana valamit a tenyerében, valójában tétova mozdulattal nyúl a levegőben buborékként lebegő üveggolyó felé, melyet talán sosem fog elérni: végtelen távolság egy apró kép, egy apró zárványvilág szűk keretei közt.

A képméretek feltüntetésének hiánya tehát a kompozíció hiányává is válik. Az Árnyékaid című vers picinyke, akárcsak a mellette látható Estike, mégis a másik szorongató távolságának és vágyott magunkba olvasztásának, abszolút közelségének dialektikáját sűríti magába. Ugyanily apró a Házasság című vers: egyetlen mondata egy alma gömbformáját kanyarítja elénk − ebben az almában azonban elfér egy emberi kapcsolat, minden elvesztésre ítélt illúziójával együtt. A vers melletti tondón karoktól-lábaktól megfosztott, tehetetlen nőalakok lebegnek üveggolyók között egy olyan térben, mely már a valós terekre hasonlítás látszatával sem játszik el.

Az alkotók közös vonása, hogy műveik anélkül karakteresek, csak rájuk jellemzőek, hogy modorosak lennének. Nagy érdemük, hogy már első pillantásra, olvasásra találunk bennük valami megragadhatót, érthetőt vagy átérezhetőt: nem kérkednek elvontságukkal, nem hirdetik, hogy korunk műalkotásainak az instant posztmodernitás vegykonyháján kellene születniük. A néző-olvasó azonnal bevonódik a művek világába, nem kell kimódolt absztrakciókat boncolgatnia értetlenül, arra gondolva, ott a mondanivaló, csak az ő esze kevés a csomó kibogozásához. A képek és versek személyesek, hangulatunkra, nehezen kifejezhető érzéseinkre-érzeteinkre hatnak, de sosem személyeskedőek. Fiatal költők gyakran kínos közvetlenséggel dugják orrunk alá szerelmi csalódásuk, egzisztenciális szorongásaik dekadens pózokba merevedő, irodalomelmélettel nyakon öntött krónikáját; Bajnai versei kikerülik az ifjúság maníros, kötelező posztmodern iróniával kevert önpátoszát, és mernek nőiesen, érzelmesen, de nem hamis érzelgősséggel szólni.

A buborékok elpukkanhatnak, az üveggolyók ripityára törhetnek − de szorongató magunkba zártságunk, sérülékenységünk mellett mindig megmarad az individuum megismételhetetlenségének vigasza. „…én tűsarok, s te macskakő. / Ez voltam, és ez leszek.” − szögezi le önérzetesen a lírai én, a másiktól való különbözését, távolságát ezúttal nem hiányként, de erényként, önmaga vállalásaként fogva fel. A gyöngeség, törékenység megmutatása pedig bátorságot jelent, művészként és magánemberként egyaránt. Így válhat világossá, miért éppen e vers címét választották az alkotók a kötet alcíméül is…

Anyámnak, 32 évesen

2011-12-17T09:09:00.000-08:00

Anyámnak, 32 évesen 2011. Olaj, vászon 70x100cm

Paletta mikulás

2011-12-16T12:01:00.000-08:00

Paletta művészellátó bolt. Kodály körönd 2011. december

A kicsi meg a nagy

2011-12-15T07:28:00.000-08:00

A Premier magazin decemberi számával.

Győrfi András: A kicsi meg a nagy….

Bodor Lilla és Szőke Péter Jakab festőművészek

Premier Magazin, 2011. december

Ebben az évben két új taggal bővült a barátaim sora. Hogy ez miért érdekes: nos azért, mert történetesen ők ketten Magyarország legmagasabb és legalacsonyabb festőművészei. Sokáig azt hittem, hogy én vagyok a csúcstartó, de nem, Szőke Péter Jakab még rajtam is túl tesz egy centivel. Péter a festészet egy olyan válfaját képviseli, amit én úgy hívok: Nagybányáról jött. Volt egy századdal ezelőtti generáció, aki elvonult ebbe az észak-erdélyi kisvárosba és új világot teremtett…és micsoda párhuzam, Péter és jómagam is elvonulunk és új világot teremtünk…hol Velemben, hol Veszprémben és a helyek száma egyre csak bővül. Ez a mi bányánk,,,és hogy nagy lesz-e ez a bánya, nos Péteren nem fog múlni…ő felhozza minden színét, ízét és kincseit…Jákob azaz Jakab létráján fel és levonul..elénk tárja fantáziája egész tárházát.

Ezen utazás új útitársa Bodor Lilla, kinek magasságán nem illik élcelődnöm, hisz nagy ő, naggyá teszi az a tehetség, ami ily fiatal festőt nagy dolgokra predesztinál. Lilla kör alakú képeinek sora különleges látvány, hisz mint egy domború tükörben láthatjuk alakjait. Furakodik befele, egyre mélyebbre és már nem is tudunk tőle szabadulni. De valljuk meg, nem is akarunk. Azt akarjuk, hogy magába szippantson és jó sokáig ne is engedjen el, maradjon velünk az úton, amit be kell járnunk.

E hosszú vándorlásunk alatt az ilyen csavargó cimborák összeborzolják az unalom tespedést, átírják napjaink szokott órarendjét, lélekcsomagjaik tele vannak a nekünk szánt színekkel és kompozíciókkal. És ezentúl ezzel élünk, mert nekünk szólnak és ránk hatnak. Ezt a halálig tartó kórt úgy hívják: barátság.

Három szólam

2011-12-09T08:18:00.000-08:00


Három szólam. Részlet. Fotó: Zaid Sethi

Kísérleti adás

2011-11-30T04:57:00.000-08:00

Írás és képek a Félvégtelen című könyv bemutatójáról:
http://kiserletiadas.postr.hu/felvegtelen-kotetbemutato/

Fekete Attila: Félvégtelen - Kötetbemutató
2011. November 29.-én az Írók Boltjában került sor Bajnai Nóra és Bodor Lilla Félvégtelen című könyvének bemutatójára. Két tehetséges fiatal művész közös könyvének érdekessége, hogy az olvasó egyszerre foghat kezébe egy művészeti albumot és egy verses kötetet. A festmények és a versek egymástól függetlenül, de mégis mintegy egymásra válaszolva, egymásra reagálva jöttek létre.
A bemutatóval egybekötött beszélgetést és egyben közönségtalálkozót Mányoki Endre és Nádor Zsófia vezette. A két műfajú album a Scolar kiadó gondozásában jelent meg.

fotó: Fekete Attila

fotó: Boros Gábor

Fotó: Boros Gábor

Mányoki Endre
Fotó: Fekete Attila

Fotó: Fekete Attila

Mányoki Endre, Bodor Lilla, Bajnai Nóra, Nádor Zsófia
Fotó: Boros Gábor

Fotó: Boros Gábor

Fotó: Fekete Attila

Fotó: Boros Gábor


Fotó: Boros Gábor

Bajnai Nóra dedikál. Fotó: Boros Gábor

Fotó: Boros Gábor

Fotó: Fekete Attila

Kettős

2011-11-18T16:28:00.000-08:00

Könyvbemutató

2011-11-14T06:14:00.000-08:00

Bajnai Nóra- Bodor Lilla: Félvégtelen
című könyvének bemutatója

Beszélgetőtársak: Mányoki Endre és Nádor Zsófia
2011. november 29. 16.30
Írók Boltja. Budapest, Andrássy út 45.

Út és test

2011-11-08T10:29:00.000-08:00


Út és test (Zita filmje) 2011. Olaj, vászon. Átmérő 90 cm Film of Zita 2011 Oil on canvas. Diameter 90cm

Sunday afternoon in my studio

2011-11-07T17:17:00.000-08:00


Hungarian contemporary artists. Photo by Zaid Sethi

Dallam három szólamra

2011-11-03T11:11:00.000-07:00


Dallam három szólamra 2011. Olaj, vászon 100x65cm

Félvégtelen. Kötetbemutató

2011-10-31T08:48:00.000-07:00

2011. November 29. kedd 16.30

ÍRÓK BOLTJA

SCOLAR KIADÓ

Bajnai Nóra- Bodor Lilla: Félvégtelen
Bodor Lilla festményeivel
A szerzőkkel beszélget Mányoki Endre és Nádor Zsófia.

1061 Budapest, Andrássy út 45.

Könnyed léptek

2011-10-19T09:26:00.000-07:00

Könnyed léptek 2011. Olaj, vászon. Átmérő 35cm
Easy steps 2011 Oil on canvas. Diameter 35cm

Szárad a napon

2011-10-15T09:40:00.000-07:00

Még szárad a napon...

Velem, művésztelep

Startvidék

2011-10-14T16:55:00.000-07:00

Szemethy Imre:

Startvidék

/Bodor Lilla munkáiról/

A posztmodern minapi kifulladásától keltezhető stílusvákuum lehetőséget kínál fiatal alkotóknak, hogy megváltoztassák a térábrázolás unva-unt sémáit, s megszüntethessék a színpadi hosszmérték és gravitáció aggályos antikvitású egyeduralmát.

Jóllehet a kialakulóban lévő új-esztétika tágassága a tévelygés és dehumanizáció veszélyét is magában rejti, Bodor Lilla festészete mégis egyértelmű ciklushatárt jelent ebben a barikádharcban.

Stílusának jellemzői a nagyralátó anyagformálás és a szuggesztív rendező-elv, melyekkel kategorikus formakapcsolatokat teremt egyéni térvágat-kombinációiban. Figurális jeleneteinek összevont távlati elemekből építkező színterein sikeresen, intenzív módon használja ki a konstellációk lehetőségeit, amikor a rendezettség hemiszférikus típusát választja.

Katlanmotoros-perspektívájú képei ellentmondanak a rideg mérnöki logikának, sokkal inkább a térszemlélet érzelmi árnyalatú reformjaiként üdvözlendők.

Tekintet. Irodalom/Művészet/Társadalom 2011/5 szeptember-október

Távolság

2011-10-07T11:01:00.000-07:00

Távolság 2011. Olaj, vászon 15x15cm
Distance 2011 Oil on canvas 15x15cm

Pesti esti fikció / Night time fiction from Pest

2011-08-16T15:35:00.000-07:00

Pesti esti fikció 2011. Olaj, vászon. Átm. 90 cm
Night time fiction from Pest 2011 Oil on canvas. Diameter 90cm

Balett terem/ Ballet hall

2011-08-09T09:19:00.000-07:00


Balett terem 2011. Olaj, vászon. 100x100cm Ballet hall 2011 Oil on canvas 100x100cm

Kunst in Hotel Kärntnerhof

2011-07-23T06:12:00.000-07:00

Kunst-Werke, ungarische Malerin – Lilla Bodor / Bilderausstellung zwisch. 28.Juli – 4.Sept.2011
Vernissage am 28. Juli 11, 16:00 Uhr . Wenn möglich, diese Veranstaltung, Bitte an unserem Veranstaltungskalender Juli 11 aufnehmen.

Hotel Kärntnerhof
A-9822 Mallnitz 14

Kettős megnyitás

2011-07-10T13:10:00.000-07:00

Overture 2011 Oil on canvas 60x60cm
Kettős megnyitás 2011. Olaj, vászon 60x60cm

Két kép

2011-07-08T13:56:00.000-07:00

Photo by Attila Fekete

Fekete Attila fotója

Esti film

2011-06-28T19:19:00.000-07:00

Esti film 2010. Olaj, vászon. Átmérő: 60cm
Night time film 2010 Oil on canvas. Diameter 60cm

Váratlan napsütés

2011-06-27T12:34:00.000-07:00

Sudden sunlight 2011 Oil on canvas 20x20cm

Történet a Vörös teraszról

2011-06-26T22:22:00.000-07:00

Story from the Red Terrace 2011 Oil on canvas. 30x30cm

A Vörös terasz meglepetése

2011-06-25T11:11:00.000-07:00

Surprise of the Red terrace 2011 Oil on canvas. 20x20cm
Property of Ari Kupsus Gallery

Kastélyparki délután

2011-06-23T04:06:00.000-07:00


Kastélyparki délután. Fehérvárcsurgó. 2011.

Műterem kilátással

2011-06-16T15:52:00.000-07:00

today

2011-05-23T11:33:00.000-07:00

Kétesélyes történet

2011-05-09T15:34:00.000-07:00


Kétesélyes történet 2011. Olaj, vászon 100x100cm Two-channelled story 2011 Oil on canvas 100x100cm

Passage

2011-04-14T03:08:00.000-07:00

Lilla Bodor's paintings at the Passage Linthout

Contact: in the HUNique Hungarian shop

ART& Interiors
Passage Linthout- Shopping Linthout
Rue de Linthout/ Rue Batonnier Braffort 1.
1200 Bruxelles

Komplementer kontraszt

2011-04-11T04:44:00.000-07:00

Kiegészítő színpároknak (komplementer színek) nevezzük azokat a színpárokat, amelyek a színkörben egymással szemben helyezkednek el. Additív színkeverésben szürkét eredményeznek (kivéve a vörös és zöld keverékét, ami barnát ad).

Komplementerpárok:
vörös és zöld
sárga és ibolya lila
kék és narancs

A kiegészítő színek használata fontos szempont a harmonikus színhatás létrehozásához. A komplementer kontraszt az egyik legfontosabb színkontrasztok egyike, esztétikai hatását már évezredek óta használják.

Ora et labora

2011-03-19T03:42:00.001-07:00

Ora et labora. Napra nap.

Miss naiva 2011. Olaj, vászon 9x9cm

MY sun 2011. Olaj, vászon. 9x9cm

Szúrós csillag 2011. Olaj, vászon. 9x9cm

Közeledés 2010. Olaj, vászon. 11x11cm

Türkiz szív 2011. Olaj, vászon. 9x9cm

A második. 2011. 03.23.

2011-03-18T01:00:00.000-07:00

Cékl'art kiállítás. 2011. Április 2.

2011-03-17T12:59:00.000-07:00

Megnyitó: 2011. 04.02. 19.00
Gozsdu udvar. C udvar.
Budapest, Király utca 13.

Tat Galéria, Art&Salon Aukció

2011-03-08T03:11:00.000-08:00

Március 9-én szerda este 18.30-tól a Tat speciális kamara programot indít. Minden második héten 12 tételben, egyedi képzőművészeti, iparművészeti alkotásra lehet nyilvános, vagy előzetesen Internetes (tatgallery@gmail.com) ajánlatot tenni. A tárgyak összeállításánál a leglényegesebb szempont a különlegesség.
Az aukciók anyaga már látható weboldalunkon, az Aktuális rovatunkban. Amennyiben kéri emailban előzetesen elküldjük a tételeket Önnek is. Ön telefonon és Interneten is tehet az árverés megkezdéséig ajánlatot a tételekre. A licit alatt telefonkapcsolaton keresztül otthonról, irodájából is tehet ajánlatot amennyiben előzetesen ezt az igényét a Tat Galériának Ön jelezte.
Vegyen részt az első programon március 9-én, vagy legyen vendégünk a második aukción március 23-án, ahol ismét 12 tétel kerül árverésre.

https://lh3.googleusercontent.com/-l-BQDh1zQzo/TXst48FAw2I/AAAAAAAAB30/juSHzpcNysA/s1600/aukcio+02.jpg

Türkiz tükör

2011-03-07T19:19:00.000-08:00

Türkiz tükör 2011. Olaj, vászon. 90x90cm

Ajánlás / Recommendation

2011-03-05T02:41:00.000-08:00

Szily Géza- Ajánlás

BODOR LILLA festőművész pályázatához

A pályakezdő Bodor Lilla aktokat és fejeket festett.

Az oldottan felkent festék foltjaival és az ezeket kordában tartó vonalaival összegezni tudta a posztimpresszionista festészet eredményeit, továbbá idézőjelbe is képes volt tenni azokat. Ezen festői korszakának legjelentősebb tette éppen az volt, hogy képesé vált az idézőjelbe- tételre, és ezzel aktuálissá tudott tenni egy száz éves magatartásformát. A korai korszak kibontakoztatásában legfőbb inspirálója Henri Matisse volt.

Bodor Lilla kereső alkat, aki bátran és radikálisan változtatni mer festői szándékán. Megmeri tenni azt, hogy pihenteti a látványra rácsodálkozó képességét, és könnyedén felváltja azt egy gondolati konstrukcióra épülő festészettel.

Térszemlélete megváltoztatásában segítségére voltak az épített barokk terek, és az olasz futurizmusnak a tanulmányozása.

Az "Estike-Apámnak" remekművén visszafogottan jelenlévő még a korábbi térértelmezése, de a kép sodró erejű alapélménye háttérbe szorítja azt. Ugyancsak kiemelkedő az "Eső tisztít" című munkája, amelyen úgy minimalizálja a festői problémákat, hogy az a festői gondolat kibomlását segíti és erősíti. Érezzük az eső utáni tiszta idő ragyogó fényerejét

Javaslom Bodor Lilla festőművésznek az ösztöndíj odaítélését.

Budapest, 2011.03.05.

Szily Géza

Munkácsy díjas festőművész

a Magyar Vízfestők Társasága elnöke

főiskolai tanár

Géza Szily

Recommendation

For the artist Lilla Bodor

In the beginning Lilla Bodor painted nudes and portraits.

With controlled lines and playful splashes she could summarize the accomplishments of the postimpressionist art. The most significant act of her early period of work was her ability to interpret and update a one hundred year old tradition.

The main inspiration of her early period was the art of Henry Matisse.

Her intent and attitude while painting changed bravely and radically because of the attitude she takes in her search to find new expressions in her art.

She has the ability to allow herself to visualize the wonder of the subject and in doing so change with ease her painting method to one based on conceptual construction.

She has studied baroque architecture, Italian futurism and the work of Escher. This helped to change her view of architectural spaces.

In the masterpiece “Night flower. For my Father” we recognize her slightly restrained earlier interpretation of the space; however the main suggestive experience of the painting dominates.

Another outstanding picture is her “Purging rain” in which she minimizes painterly problems to help strengthen the revelation of painterly thoughts. We can feel the power of brilliant light as skies clear after the rain.

Narancsok

2011-02-27T07:27:00.000-08:00

Narancsok 2011. Olaj, vászon. Átmérő: 90 cm
Oranges 2011 Oil on canvas. Diameter 90cm

321

2011-02-09T14:36:00.000-08:00

Faludy György
Háromszázhuszonegyedik szonett

A pusztulás s utána majd a semmi.
Már rég nem értjük, mi rossz és mi jó.
Hadakozunk és ismét kezdjük enni
egymás testét. Két ős tradíció.
Százezer év. Az Alföld megint tenger,
a Himalájából dombsor maradt.
Sehol fa, fű, virág, állat vagy ember.
Szél fújta el az acélhidakat.
Pár millió év kell csupán s kidugja
a porból első zöld fejét a gyom,
és hirtelen kezdődik minden újra.
Ez így megy folyton. Ne búsulj nagyon.
A lét egyszerre iszony és csoda.
Nincs rendező? Vagy van? Hol? Kicsoda?

Arról, hogy a perspektivikus látás nem antropológiai állandó

2011-01-24T07:01:00.000-08:00

Szigeti Csaba:

Arról, hogy a perspektivikus látás nem antropológiai állandó
(Bodor Lilla festményei)

A festőnő olajképeinek legfeltűnőbb, mert látszólag külsődleges vonása, hogy a megszokott téglalap alakú vászonfelület mellett igen sok a tondó, a kör alakú festmény. E külsőleges és első pillantásra merőben formális jellemző – több más megfontolás mellett - részint vonzódás, részint hagyományválasztó döntés következménye. A tondónak hosszú festészettörténeti hagyománya van, bár nem pusztán a festészettörténet sajátja, például Michelangelo egyik Madonna a gyermekkel tondója márványból faragott alkotás. Ha e kétféle felületet, vagyis két vakkeretre feszített üres vásznat képzelünk el, négyzeteset vagy téglalap alakút, valamint a kör alakút, belátható, hogy ezek igen különböző kompozíciós lehetőségeket, esélyeket, potencialitásokat kínálnak (és ezzel együtt erősen determinálják a keret által a világból kihasított és a felületen megjelenő pszeudo-világot). A com-pozíció, az egymástól elkülöníthető képelemek egymáshoz való viszonya és funkcionálása e két különböző geometriai alakzaton belül – gyökeresen más. A Michelangelo-utalásból érezhető, hogy bár szigetszerű, bár csak többé-kevésbé folytonos hagyománya van kör alakú alapformánknak, legnagyobb divatja mégis az érett és a későreneszánsz időszakában volt, újabb divatja a rokokó és a biedermeier időszakára esik. De megfigyelhető, hogy igen sok esetben a tondó úgy működik, mintha egy képzeletben megfestett téglalap alakú festményből mintegy kimetszették volna. A kompozíció ilyenkor háborút folytat a lehatároltsága által meghatározott lehetőségekkel. Ezzel azt akarom mondani, hogy a tondó-formának in se, önmagában igen sok esetben nincs vagy alig van sajátos jelentése, saját kompozícióteremtő ereje. Legfeljebb a kör alakú felület gyakran kihívja a körön belüli egyenesek ellentétét a körrel, különösen akkor, ha a festmény háttere erősen perspektivikus (most élesen gondolok Fra Filippo Lippi 1458-ban készült képére, természetesen Madonna gyermekkel, a firenzei Pitti őrzi), mintha a perspektíva az ívet, a görbét, a hajlítottat figyelmeztetné a geometrizált tér „kockarendjére”, és megfordítva. Azt a festészeti problémaállapotot, amelyről beszélek, sokkal tompítottabb formában, de felvetik mindazok az egyházi festmények is, amelyek „felül” félkörben záródnak. Számomra ez ügyben a legmegrázóbb példa El Grecotól, alias Domenikosz Theotokopülosztól az Orgaz gróf temetése, amelyben az innenső és a túlsó világ egésze ott van, a földi világ (lent), a lélekcsecsemő átmeneti helye a levegőégben, ami a festményen ábrázolt androgün szépségű angyal világa a suhogó, hatalmas szárnytollaival (középütt), és a mennyei világ, Krisztussal (fent). Krisztus alakjához hozzáépül a félköríves lezárás, mert rajta kívül már nincs több (túl)világ, már nincs több autre-tombe. Nos, ugyancsak Michelangelónál, az 1504-ben készült Doni-Madonna (Firenze, Uffizi) meztelen háttéralakjainál történik valami: a tondó jobb és bal oldalán a két szélső emberalak hozzáhajlik a kör ívéhez: a tondó köríve kompozíciós lehetőségként és kényszerként egyszerre van jelen. Egyébként a reneszánsz és későbbi tondók a festmények tematikájára nézve semlegesek: miként a költészetben a szonett tetszőleges tematikát elhordoz (szólhat bármiről), úgy a tondó is tetszőleges tematikájú lehet (megmutathat bármit), a Madonna a gyermekkel téma csak gyakori, de messze nem kizárólagos. Elegendő Hieronymus Boschtól a tragikus A tékozló fiú című festményre gondolni. Ami a Doni-Madonnát illeti, a művészettörténészek úgy tartják róla, hogy ez Michelangelo egyetlen hiteles függő képe. Mert a tondót is felfüggesztik. A festményeket általában ki szokás feszíteni, majd fel szokás függeszteni. Nos, figurális tondónál nagyjából tudható, hogy melyik a körnek az egyetlen pontja, ahol a függőleges falra fel kell függeszteni, mert különben „dől a kép”. De a nem-figurális tondó olyan, mint nyáron a földgömb-nyomatú strandlabda: forgathatom, forgathatom, de hol találok egy rögzített pontot, amelyhez képest azt mondhatom, „ez a helyes állása”. Bodor Lilla tondóin a felfüggesztésnek mindig van egy „játéka”.

Szeretném, ha ez a mégoly vázlatos történeti visszatekintés nem lenne holmi kulturális dísz. Megelőzi a következő három állításomat: 1. a tondó nem holmi külsődleges alakzat, hanem formaelv, ha úgy tetszik, kompozícióképző vagy kompozíciónemző kétdimenziós lehetőség, potencialitás; 2. Bodor Lilla szinte mindig akkor is tondószerűen komponál, amikor téglalap alakú alapon (lehatároltságon) belül gondolkodik; 3. a tondó kör alakúságát a külsőlegesből belsővé teszi, egy metafizikus vagy szűkebben mágikus látásmód és értelmezés, egy festői hermeneutika alapjává.

Még mindig a külsődlegességeknél vagyunk, de megyünk egyre beljebb, az iménti három axiómát kibontandó. Szembeötlő, hogy Bodor Lilla képein a festmény síkja egy szokatlan térszimulákrumnak, téries látszatnak, téries illúziónak ad helyt. A festmények az óhatatlanul sík festményfelületet a tériesség illúziójával látják el, egyébként hasonlóan, de csak hasonlóan ahhoz, ahogyan Paolo Ucello óta a reneszánsz perpektíva-technika is tette, teszi: tettetést mímel Itt nincs mód annak a meggyőződésemnek a kifejtésére (sokan vitatják, sokan ezen az állásponton voltak és vannak, a legegyértelműbben talán Erwin Panofsky fejtette ki), hogy a perspektivikus látásmód az emberlénynél nem antropológiai sajátosság, nem valami veleszületett ideaképzés (idea innata), miként a karteziánus vita mondaná, hanem kulturális vívmány, amely idővel vizuális ábrázolási konvencióvá merevedett. A perspektivikus ábrázolást ugyanúgy megtanuljuk, mint az ábrázoló geometriában a Monge-rendszert, és tudjuk, szerkesztettek mechanikus eszközöket a távlat, a téri mélység kétdimenziós ábrázolásának megkönnyítésére (Albrecht Dürer hálója például, részben a látványelemek kicsinyítésére is szolgált). A perspektíva a tér szimulákruma a síkban. Ezért mondottam, hogy a klasszikus reneszánsz tondó gyakran a körébe kényszeríti bele a perpektivikus látásmódon belüli, a testek (falak, lépcsők, terembelsők) merev egyeneseit, hogy később a leonardói sfumato oldja majd a horizont távoli pontján egy pontba futó rideg egyeneseket. Lehet, csak nem ajánlatos Bodor Lilla festményeit úgy szemlélni, mint amelyek valamely reális térről kapott, reális, mert perspektivikus látványt homorú vagy domború tükörben érzékelnék. Vannak ideális terek is, pontosabban létezhetnek és léteznek ezen ideális terek megvalósult (reális) szimulákrumai. Igen, kétségtelen, hogy e festmények? Bodor Lilla képei eljátszanak a homorú vagy domború tükör adta „torzításokkal”. De teratológiáról (ez a torz vagy torzított alakzatok és formák tudománya) csak akkor beszélhetnénk, ha a látásnak lenne valamilyen standard-je, mint az antropológiai állandóként felfogott perspektivikus látás. Emlékszem, milyen kínkeserves volt az általános iskolában a perspektíva nélküli gyerekrajzaimat elhagyni és átállni erre a rövidüléses faksznira, hogy utána, amikor a pécsi Művészeti Szakközépiskolába felvételiztem, egy hokedlire lerakott és omló, puha drapériával letakart vázát-vagy-mit rajzoljak. Az önkéntes önmegnyomorítás szép példája, miként váltam a perspektivikus rajzolás kényszerű rabszolgájává, miközben éreztem, hogy ez a rövidüléses mánia arra kényszerít, hogy a síkban, a kétdimenziós felületen valami háromdimenziós dolog látszatát teremtsem meg, a rajzom tegyen úgy, mintha; hogy keltsem fel mesterségesen a téries illúzióját, tettetést mímeljek, als ob, avagy ’rémlik, mintha látnám’. Iskola után, otthon, a pinceszinten lévő üres, nagy mosókonyhában – legelső „műtermem” volt – kamaszos daccal kizárólag nem perspektivikus olajfestményeket mázoltam, tehetség nélkül, de roppant lelkesen. Jól visszaraktam a háromdimenziós csalást a kétdimenziós közegbe, kiterítésesen, mint az egyiptomi falfestmények érzékelésmódja. Nem így Bodor Lilla! Ő úgy perspektívaellenes, hogy a zéró állapotban lévő festményt (még üres vászon, felfeszítve a vakkeretre) a szimulákrum, az illúzió egy másfajta szabályrendszerének veti alá. Olykor ezen a másfajta szabályrendszeren belül hangsúlyozottan nagyon perspektivikus alakzatokat fest, amivel kétféle optikát jelenít meg együtt: de az uralkodó a „domború” optika, a „szabályos” perspektivikus tér ezzel nem összeegyeztethetőként, és főleg csak részként van jelen (mint lyuk a vákuumban, mondanám).

Javaslatom: nyugodtan mondjunk le arról, hogy perspektivikus térérzékelésünk az egyetlen természetes, az egyetlen reális érzékelésmód (a maga állítólagos biológiai-fiziológiai-antropológiai beágyazottságával). Mondjuk inkább azt, hogy számos térérzékelési mód létezhet és létezik. Vagyis mondjunk le egy képzeletben közbeiktatott nem sík tükörről, és arról, hogy e domború tükör adta látványt deriválni kell, vissza kell fejben vezetnünk az eredendő, a domború tükör nélküli látványra (valahogy úgy, mint amikor beállunk egy hosszú, nyílegyenes vasútvonal adott pontján a két sín közé, és ugyan azt látjuk, hogy a sínszálak a horizonton, ott messze összefutnak, de „fejben” korrigálunk, és tudjuk, hogy ott is ugyanolyan messzi van a sínpár két tagja egymástól, mint itt, ahol állunk. Nem, nem szabad korrigálni, fejben „kijavítani”, nem szabad az ívben görbülőt fejben kiegyenesíteni ebben a festészetben. A filozófusok klasszikus problémája – az idő mellett – a tér mibenlétének a kérdése. E tondók azt is elmesélik, hogy Whitehead, aki „rendes” matematikus volt, úgy lett filozófus, hogy feladatként megkapta a tér mibenlétének a kidolgozását. Aztán már csak definíciós kísérleteinek és kudarcainak sorozatáról beszélhetünk. Itt persze nem a térről van szó önmagában, vagy csak áttételesen van szó, hanem a tér különféle látásairól, és a látás „eredményének” megképzéséről a vászon síkján. Azt hiszem, a festőnő a perspektíva-ellenes párt mérsékelt szárnyához tartozik.

Ugyanakkor Bodor Lillának van térmetafizikája, vagy úgy is fogalmazhatnék, a teret metafizikai entitásként fogja föl. Miféle teret?

Valójában most lépünk be, szó szerint, belső festői világába. Festményein kizárólag belső terek szimulákrumait láthatjuk. Szerintem kétféle teret, egy pragmatikus típusút és egy metafizikai típusút. A pragmatikus típusú, a ténylegesen létező belső tér szobabelső, műterembelső. Az egyik tondón például világosan felismerem a Tűzraktárban lévő műhelyének jellegzetes tetőablakait (igen, most elkövettem azt a hibát, amitől mindenkit óvni kívántam: visszaalakítottam a Bodor-féle térlátást a standard-re és „reálisra”; a továbbiakban ezt még egyszer nem akarom elkövetni). E pragmatikus terek az optika miatt valamiféle mágikus realitásra tesznek szert: mintha a lélek belső terei lennének. Az európai festészettörténetben a pragmatikus belső terek tényleg rettentő gazdagságban vannak jelen, jóval ritkább a természet végtelenjére nyitott háttér (a természeti végtelen metaforikusan az ég), hogy aztán a 19. század derekán az impresszionisták kiszabaduljanak a belső terek zártságából, ott festve a végtelennek tetsző szabad ég alatt, en plein air. Bodor Lillánál soha nincs teljesen nyitott tér. Egyik térből nyílhat nála egy másik, de ez a másik is bezárul. Két évvel ezelőtt, amikor először láttam a festményeiből, azon gondolkodtam, hogy a zárt térnek ez a metafizikája egy bezáródásos személyiség neurózisa-e, valami rossz fixáció, amely a biztonságot a térben a zárt helyhez köti, nosztalgia a magzati lét után, vagy ellenkezőleg, a bensőségesség, az intimitás helye? Ma azt gondolom, Bodor Lilla belső metafizikus terei nem barátságosak és nem ellenségesek. A tér az ő számára valami ekként-adott. Az ilyen vagy olyan tér mindig adva van, mindig adott, mert nem lehet másként, hiszen nem szegülhetünk ellen a prezentizmus kíméletlen és jótékony törvényének – annak, hogy amíg élünk, mindig valamilyen adott térben, adott környezetben vagyunk benne. Csak a halottnak nincs sem tere, sem ideje, ami számomra – innen -, a való világ lebegő látszatai felől elgondolhatatlan.

E hajló, íves, belső terek, ami a tárgyakat illeti – a színeket leszámítva, de, mint tudjuk, a szín nem egy tárgy -, többnyire üresek. Látunk olykor egy széket, egy polcos állványt, egy festőállványt, ecsettartót ecsetekkel: e metafizikus terekben redukált tárgyiság tapasztalható. Ha nem lennének a színek, azt mondhatni, kopár belső terek ezek. E redukált tárgyiság mellett e terekben majdnem mindig ott vannak emberi alakok. Többnyire egyetlen alak, többnyire nőalak, egyedül. A festés nála, miként az olvasás, az írás, nálam a séta, az eredendően magányos tevékenységek egyike. És feltűnő, hogy igen ritkán van arc, ennek minden egyediségével együtt. A nőalakoknak fejük van, de arcuk nincs, ezért ezek az emberi alakok nem egyedítettek. Ez az arcnélküliség nyilvánvaló absztrakciós jegy, jegye annak, hogy ez az alak nem egy bizonyos nő, hanem a nő. (Rosszmájú változatban: én vagyok, de arcommal együtt elrejtem ezt az én-t.) A Bodor-optikában ezek a nőalakok szilfidek, finomak, vékonyak, gyakran mintha tánclépést tennének. E tánclépés több festményen ismétlődik, az alak (és nem a festmény szemlélője) felől fogalmazva a bal láb mintha kicsit felhúzódna, a szoknya „röppen” egy kicsit, a kezek messze elemelkednek a felsőtesttől, az egyik majdnem kinyújtva, a másiknál az alkar majdnem ráhajlik a felkarra – a mozdulat az ismétlődés miatt rituálisnak tűnik. Egyébként a „szilfid” jelzőt nem véletlenül használtam, pedig írhattam volna „légiest” is. A légi Szilfek vagy Szilfidek a polihisztor Paracelsus szerint a szellemek egyik csoportját alkotják. Jorge Luis Borges így ír róluk A képzelt lények könyvében: „Ma már senki sem hisz a Szilfekben; a „szilfid alakú” kifejezést azért használjuk még a karcsú nőknek szánt, lapos bókként. A Szilfek közbülső helyet foglalnak el az anyagi és az anyagtalan lények között. Nem vetette meg őket se a romantikus költészet, se a balett.” (Jorge Luis Borges: Képzelt lények könyve, a szerző munkatársa Margarita Guerrero, ford. Scholz László, Helikon Kiadó, Budapest, 1988, 118. p.)

Az általam ismert Bodor-festmények között csak egyetlen egy portré. Egy riadt, kiszolgáltatott (?) fiatal nő arca, de lehet, hogy egyszerűen és szigorúan csak figyel, kifelé és befelé, szemlél. Önarckép.

Mondottam, hogy zárt terekről van szó, de gyakran olyan térről, amelyből a festményen nyílik egy másik tér, ahogyan nagy lakásban az egyik szobából ajtó nyílik a másikba. És a falakon ablak. Az irodalomtörténetekből is ismeretes, hogy az ablak milyen gazdag metaforikájú kép. Költői szövegekben többnyire metafora, alapvetően – de messze nem mindig – köztes dolog a kint és a bent között, az, ami a bent felől nézve megteremti a kintet, a kintit. Itt, egyszerűen fogalmazva, sosem látunk túl az ablakon. A festőnő – bár az irodalomtudományból is tudható, hogy a szerzői szándék a tárgyszerűen előttünk lévő műalkotás értelmezése szempontjából felette nagy óvatossággal kezelendő kalauz – azt mondta, „az ablakok azok szemek”. És itt már e zárt képi kozmoszban ott járunk, ahol alig van fogódzónk. Sejtésekre vagyunk utalva. Itt nem az ablak lehetséges metaforikus jelentéseiről van szó, nem: az ablak a szem metonímiája. Bodor Lilla festményei egy nagyon koherens, szigorú belső összefüggések mentén szerveződő magánmitológia képei. A magánmitológia, mint minden magánmitológia, sajnos azzal a következménnyel jár, hogy egyszemélyes, tökéletes perszonális észjárás, kívülről, bárki más ember számára nem vagy alig hozzáférhető. Eme jellegzetességénél fogva nem vagy nehezen és bizonytalanul dekódolható. Ami annyit tesz, hogy a képeknek és a képelemeknek van egy olyan – az alkotói szándékból eredő – értelmezése, amely kizárólag és szigorúan csak az övé. Ez a festmények világába beviszi a mágiát, a titkot: olyan titkokat visz a felületre, amelyek – a kifejezés tőlem ered, pontosabban egy a trubadúrok alkotásairól szóló tanulmányomból – „az enyém jelei”. Költők, írók, zeneszerzők már régóta élnek ezzel az eszközzel: olyan apró elemeket bevinni az alkotásba, amelyek a befogadó számára legfeljebb sejtelmesek, de pontosan nem megfejthetőek. Csak én, az alkotó ismerhetem és ismerem jelentésüket és jelentőségüket. Az egyik képnek az a címe, hogy Repetita, rajta egy arc nélküli nőalak. Szimbolikus név ez. De míg Charles Baudelaire-nél Pénultième kisasszony haláldémon, halálszimbólum, míg Hajnóczy Péternél Embólia kisasszony, tekintetében az őrület fényével, a pusztulás démona, Repetita e magánmitológiában a szexuálisan csábító démon. „Megint és újra, megint és újra”? Míg a képek nagyon megszerkesztettek, mondhatni, a hűvös értelem kompozíciói, az ecsetkezelés olykor árulkodóan szenvedélyes, ha úgy tetszik, szentimentális (sentimentale – ahogy a francia mondja). De csak a Repetita képfelületeinek bizonyos részein sűrű, már-már csomós a faktúra, az arctalan nőalak szoknyájának egy részén, a derék, a csípő és a combtő, az ágyék környékén.

Az elmondottak érzékeltetni kívánják, hogy Bodor Lilla festészete szilárd alapozású, erős belső összefüggésekre épülő, meglepően egynemű festészet. Például sejthetni sincs esélyem meglátni, hogy melyik kép mikor készült, milyen szemléleti változásokon ment át készítőjük, mert minden kép mintha egyetlen „tündöklő mintaképnek” (a baudelaire-i „brillant modèle”-nek), ennek a platonikus ideának a variánsa lenne. És a látásmód, a szemléleti szinten értett optika mellett a magánmitológia biztosítja e festészet autonómiáját. Azt a vidám szuverenitást, amelynek birtokában olyan színeket, hideg kékeket és meleg sárgákat hoz össze az alkotó egyetlen képen belül, mely együttállások szerintem ritkaságszámba mennek. A meleg sárgák mögött egy nagyon általános fénymetafizika húzódik, amit általánossága miatt nem tudok eszmetörténetileg leszűkíteni, de feltétlenül a magánmitológia, sőt a gamánmágia részének érzem. Fehér mágia, természetesen.

IF - Karácsonyi kiállítás

2010-12-09T05:07:00.000-08:00

Budapest, Ráday utca 19.

2010.12.12- 2011.01.03

Mirror

2010-11-27T12:57:00.000-08:00

Mirror 2010 Oil on canvas 60x60 cm
Tükör 2010. Olaj, vászon. 60x60 cm

Gioco

2010-11-25T05:11:00.000-08:00

Riflessioni sui quadri di Lilla Bodor

Si trova una figura dipinta in una geometria falsa con anatomia irreale nel quadro Aspettativa di Lilla Bodor. L’attesa è spesso snervante ma la tensione dell’attesa non è dipinta nella mimica o nei movimenti della figura, gli spazi prendono questo ruolo, che piegano e rovesciano ubbidendo a questa tensione. Il quadro chiamato Aspettativa unisce le due tipiche caratteristiche del metodo creativo di Lilla Bodor, l’uso del formato rotondo per i quadri e la piegatura degli spazi, figure e oggetti dipinti. L’immagine vista in uno specchio convesso è l’inizio. Ma su tela non è la copia della riflessione che diventa la pittura, l’artista la usa, i quadri di lei sono fatti parzialmente con l’immaginazione, perché anche la superficie del bricco non è perfettamente riflessiva perciò non funziona correttamente come uno specchio e l’immagine vista ha bisogno inevitabili supplementi.

La forma rotonda del quadro Aspettativa piuttosto contrappunti poiché enfatizza la preoccupazione, senza dubbio questa era la forma più gradita nella pittura del rinascimento, che supporre una composizione equilibrata che ritorna in sé stessa. L’artista profitta completamente del ritorno in sé del mezzo, la deformazione delle figure, i dettagli dello studio e altri motivi architettonici enfatizzano ancora il mondo chiuso determinato dalla forma rotonda. Forzare la realtà in un cerchio é a doppio taglio, l’equilibrio interno della composizione porta la tensione che gli oggetti mantenendo la loro riconoscibilità perdono la sagoma, per questo il nostro senso di spazio diventa labile. Questo è completamente al contrario con il principio di Alberti, che guarda il quadro come una finestra che apre per il mondo, normalmente questa finestra si mostra una vista armonica, statica. La tema principale dei quadri con i riflessioni sono lo spazio interiore e spesso figure femminili, tante volte questo spazio è lo studio artistico. Le finestre, gli archi, i mobili e oggetti diventano motivi pittorici quasi totalmente astratti, alcuni casi si trasformano, il loro orientamento può mostrare un’idea figurale, come sul quadro Ostinata le lampade appese dal soffitto creano una faccia. Strizzando la prospettiva lineare Lilla Bodor mostra uno “specchio storto” al mondo, questo presume anche critica, realizza un metodo creativo che rifletta sulla percezione e gioca con quella. L’artista mostra gli spazi della sua vita, oppure lei stessa con i suoi autoritratti tramite un reale specchio convesso e anche con uno specchio storto nella sua immaginazione. Usa lo specchio convesso e la forma rotonda come ha fatto nei suoi autoritratti giovanili il maestro manierista Parmigianino.

Il processo creativo da Bodor non mostra somiglianza con il manierismo soltanto con il quadro dal XVI secolo riferito sopra. Il suo modo di pensare, urtando il mimetismo con le immagini dell’immaginazione usando una legge ottica mi ricorda alle conquiste pittorici usati ben oltre il rinascimento.

L’idea dello specchio storto è stata ancora portata avanti nei quadri più recenti di Lilla Bodor. Nei tondo Stanza della bambola e Respiro realizzati nel 2009 l’accento non è più sugli spazi storti. Figure galleggiante e palle di vetro di misure diverse dominano lo spazio pittorico, distaccandosi ancora di più dalla realtà, sostenendo il gioco della percezione con i suoi accessori.

Il prossimo gruppo dei quadri perpetua i sentimenti. Sui quadri Tango, Spie della vetrina e Donna vestita in rosso le figure prendono la dominanza dallo spazio, che in questo caso non si piega, anche le figure dipinte in situazioni diversi non ottemperano alla regola del mimesi, non sono ritratti, l’artista dipinge una situazione, un sentimento con loro. Le figure in movimento sono dipinte con colori forti, impasti davanti a uno sfondo sotto saturato. Sono senza facce, perché l’individualità non ha importanza, piuttosto l’ondeggiamento della stoffa rossa, il movimento fresato in un’immagine statica che caratterizza i tre quadri. Qui non c’è narrativa, o se ci fosse, è sconosciuta per il pubblico, così il tema dei quadri è la dinamica mostrata con le figure.

Quando i quadri sono guardati in ordine cronologico si nota che il contenuto visuale diventa sempre più astratto. Anche se la figuralitá e il riconoscimento degli oggetti rimane ovvio, ma il quadro nato dallo specchio convesso e dall’immaginazione dell’artista si può anche interpretare come un composizione costruttivista pianogeometrico.

Possiamo ricordare il proverbio famoso di Leonardo: “Lo specchio è il maestro del pittore”. Il maestro del rinascimento sicuramente non intendeva di uno specchio convesso, quando ha messo su carta queste parole, si riferisce piuttosto alle domande eterne dell’arte, il problema di mostrare il mondo e il metodo usato per quello. Lo specchio: il modo più antico della rappresentazione visuale, il riflesso del mondo in uno specchio: é la metafora più antica dell’arte. Estendendo questo concetto Lilla Bodor tiene uno specchio storto e ancora reinterpretando costruisce e dipinge i suoi quadri. É un semplice gioco ottico o una domanda ontologica? Nessuno può decidere, solo lo spettatore che sfoglia questo catalogo.

Lívia Rózsás

Buborék vagy tojás?

2010-11-24T05:57:00.000-08:00

Olaj, vászon / Oil on canvas
9x9 cm
2010

Diamanti

2010-11-23T09:27:00.000-08:00

Che la tua vita sia piena
di giorni preziosi
come diamanti.

Hogy az életed tele legyen
értékes napokkal,
mint a gyémánt.

Miss Naiva

2010-11-22T11:54:00.000-08:00

Olaj, vászon / Oil on canvas
9x9 cm
2010

Apró képek

2010-10-01T07:07:00.000-07:00

Eső tisztít / Purging rain 2010
Olaj, vászon / Oil on canvas
20x20 cm

Estike-Apámnak / For my father 2008
Olaj, vászon / Oil on canvas
20x20 cm

A képzelet

2010-08-20T01:37:00.000-07:00

"itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek láttán élvez; és a jelenségvilág ál-végtelenjéből képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe."

Weöres Sándor

Repetita

2010-07-29T17:14:00.000-07:00

2010
Olaj, vászon / Oil on canvas
Átmérő / Diameter: 48 cm

Dac

2010-07-06T13:59:00.000-07:00

A Dacos annyira megszerette, hogy úgy döntött, dacolva velem, idővel, fotókiállítással, köszöni és marad szépen továbbra is az iF-ben!
Csendben meglapult, és kivárt a falon, talán még levegőt is halkabban vett. Hátha, észre sem veszem... Igaza volt, nem hiányoltam. Ma este aztán feltűnt már nekem is, ahogy a zenét hallgatva / Fábián Juli ének, Sárik Péter zongora, programon kívüli meglepetés koncert! / a szemem odatévedt.
Kézen fogtam, dackorszak ide vagy oda, csendben hazasétáltunk . Mi ketten, a dacos nő meg a lökött.

2010. július 5-i bejegyzés:
http://ifkavezo.blogspot.com/

Dacos 2008
Olaj, vászon 35x35 cm

"The main topic of the pictures depicting the reflections are mostly inner spaces and female figures, often simply the studio is this space. The windows, the arches, the furniture and the objects quasi turn into totally abstract pictorial motives, they are transformed in some cases, their arrangement gives rise to a figural idea, like in the picture called The defiant where the lamps hanging from the ceiling form a face."

Aki bújt, aki nem. Summa.

2010-06-29T04:45:00.000-07:00

Bodor Lilla festményei láthatók az iF-ben 2010. június 30-ig.
Aki bújt, aki nem. Holnapig. Ráday utca 19.

Fotó: Domján Andrea, Divicoart

Volt minden, ami kellett... Mézes kávé napsütötte teraszon, rosé és száraz vörös, málnás limonádé, vendégek és jókedvű pincér. Esőben ázó Ráday utca, biciklis ütközés, rózsás szoknya és Lívia. Zene utórezgéssel és szívzörej. Koncertek, plédbe burkolózás este, hangszeres kísérlet. Jó tanács, árulás és áldomás. Szerelmi bye-bye ital. Retró tévé tetején csipketerítő. Üveghal és Akvárium kettős fénnyel. Akrobatikus képfüggesztés, drótszakadás, segítő kezek. Oldás és kötés. Énekes és táncoló nők, tondók és színek. Párizsi kék találkozása a kadmium vörössel. Kerek műterem nászajándék képpen, Repetita Kisfranc kisasszony, Paulina Carapina érkezése és gyors távozása. Kis akvarell szerelemmel tőlem, Tangó és Ellenfényben álló.
Nagy kávézó- kis nővel. Megannyi komplikáció-óóó.
Holnap a június visszavonhatatlanul tovaszáll. A provence-i dombok maradnak, a képek felettük el-lillannak az égről. Helyet hagynak az újonnan érkezőknek.

Szülőföldem Szürrelandia / I'm from Surrealand 2009

Olaj, vászon / Oil on canvas

60x60 cm

Távolba néző 2008.

Olaj, vászon 35x35 cm

Különös látogatás / Peculiar visit 2009
Olaj, vászon / Oil on canvas
Átmérő / Diameter: 35 cm

Borkó Attila saxofon, Miele László basszus, Tóth Mátyás gitár, Csendes Péter dob.
Fotó: Hirschberg Judit

Lakatos Ágnes Kvartet. Lakatos Ágnes ének, Lachegyi Máté zongora, Nagy Péter bőgő, Badics Márk dob
Fotó: Hirschberg Judit

David Yengibarian accordion, Sidoó Attila és Jakab Viktor gitár
Fotó: Hirschberg Judit

Komjáti Ákos gitár, Csizmás András bőgő, Horváth Gábor zongora
Fotó: Hirschberg Judit

Fotó: Domján Andrea, Divicoart

Szembe-fordított tükrök

2010-06-20T03:03:00.000-07:00

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányom váljék jósággá benned.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Weöres Sándor

Körtánc

2010-06-03T23:23:00.000-07:00

Új a nap és tisztábbak a fények.
Dallammal érkezik az este és szelíden vonja a hajnalt
maga után az éjjel.

What iF BODOR LILLA?

2010-06-02T11:11:00.000-07:00

A megnyitón zenélt David Yengibarian.

"Jó, hogy jöttek sokan, és a megnyitón az ügyetlenkedések ellenére, otthonosan érezte magát mindenki. Talán a zene is folytatódik egy következő alkalommal."

Bodor Lilla festményei az IF kávézóban.

Megtekinthető: június 30-ig.

Ráday utca 19. Budapest

Köszönöm a sok segítséget Annus-Szalai Krisztinának,

Tóth Eszternek, Raffai Dávidnak és Kristofek Dávidnak.

http://ifkavezo.blogspot.com

Zápor után

2010-05-30T10:34:00.001-07:00

Zápor jön.
Kimondatnak dolgok.
Majd újra kisüt a nap.

Bodor Lilla festményeiről

2010-05-27T07:07:00.000-07:00

Bodor Lilla nem valós enteriőrökbe vezeti a tekintetünket, pontosabban valós terek ezek, csak domború tükrön keresztül láttatva. A tükröződéseket ábrázoló képek fő témáját belső terek és sokszor női figurák adják, gyakran egyszerűen a műterem ez a tér. Az ablakok, a boltívek, a bútorok és tárgyak szinte teljesen absztrakt képi motívumokká válnak, egyes esetekben át is változnak, és elrendezésük figurális képzetet kelt.

Mint a Nő Szürrelandiából című képen, mely Bodor Lilla legfrissebb munkája. Az oválissá görbített térben táncolni látszó női figurát látunk, a háttérben lévő két ablak szemekként is felfogható, így az ábrázolt tér egy nagy arcként is értelmezhető. Itt is, mint Lilla általánossá vált alkotói gyakorlatában, a lineáris perspektívát csavarva görbe tükröt mutat a világnak, ez dekorativitásában kritikát is feltételez, olyan alkotói gyakorlatot valósít meg, mely az érzékelésre reflektál, játékot űz vele.

A művész valós domború tükrön és saját képzeletének görbe tükrén keresztül szűrve mutatja be életének tereit.

Szintén konvex tükröt használ és tondó formát fiatalkori önarcképén a manierista mester, Parmigianino is. Bodor Lilla alkotói gyakorlata nem csak a fent említett XVI. századi festmény kapcsán mutat hasonlóságot a manierizmussal. Gondolkodásmódja, a mimézis ütköztetése a képzelet képeivel egy optikai törvény felhasználásával szintén a reneszánszot túlhaladó festészeti vívmányokat juttathatja eszünkbe.

Lilla azonban nem csak mimetikusan leképezi a domború tükör torzításában az egyes valóságrészleteket. Élénk színeivel, vastag pasztózus festésmódjával egyéni hangot kölcsönöz képeinek. Gyakran már-már absztrakcióba hajló ábrázolása ez ennek az amúgy sem hétköznapi világnézetnek, amelyben a formák festékfoltokká bomlanak szét. Lilla korábbi képein ez a konstruktív absztrakció síkszerűséghez vezetett, újabb képein azonban elmozdul a térábrázolás irányába. Így az évek során egyre több lehetőséget használ ki a tükör által görbített terek ábrázolásában.

Eszünkbe juthat Leonardo elhíresült szállóigéje: „A festő tanítómestere a tükör”. A reneszánsz mester bizonyára nem domború tükörre gondolt, mikor ezt a mondatot megfogalmazta, sokkal inkább a művészet örök kérdésére vonatkozik ez, világ megmutatásának, annak módjának problematikáját. A tükör: minden képi ábrázolás előképe, tükröt tartani a világnak: a művészet legősibb metaforája. Ezt Bodor Lilla továbbgondolva, görbe tükröt tart, majd ezt a látványt tovább interpretálva szerkeszti és festi képeit.
Egyszerű optikai játék ez vagy ontológiai kérdésfeltevés? Nem döntheti el ezt más, mint a kiállítás látogatói.

esti szélben

2010-05-18T16:00:00.000-07:00

kezemben leandert hajtogat a szél
az égen női kalap türkiz kontúrral
és szárított paradicsom a Wesselényinél.

Tegnap este

2010-04-22T03:04:00.001-07:00

Száguldás a körút csábító esti szmogjában.

What iF?

2010-04-17T17:07:00.000-07:00

Bodor Lilla festményei
Mi lenne, ha?
Ami tuti: a hely- IF kávézó
http://www.ifkavezo.hu/public_elemei/Page1053.htm
http://www.ifkavezo.hu/public_elemei/Page1255.htm

2010. május 27- június 30-ig megtekinthető

Rózsás Lívia megnyitja.
Zenél David Yengibarian.

Monika álma

2010-04-11T13:47:00.000-07:00

...írt nekem egy levelet, (nagyon valósághű volt) grafittal írta, olyan tompára hegyezett puha grafittal, amilyennel szoktunk még anno rajzolni, de csak annyi látszott, hogy kedves Monika...a többi át volt firkálva, és nem látszott a firka alatt az írás...

My father's particular letter in my sister's dream.

fészbúk arcocska

2010-04-09T19:19:00.000-07:00

Illanó tondó

2010-03-31T08:10:00.000-07:00

2009

Illanó Tondó

Olaj, vászon. Átmérő: 48 cm

Slip away tondo

Oil on canvas. Diameter: 48 cm

Tondo volant

Huile sur tuile. Diamètre: 48 cm

La femme petite et la chambre grande

2010-03-30T16:21:00.000-07:00

Nagy szoba kis nővel
La femme petite et la chambre grande
Little woman in big room

2009
Olaj, vászon. Átmérő: 90 cm
Oil on canvas. Diameter: 90 cm

Szülőföldem Szürrelandia

2010-03-27T11:04:00.000-07:00

2010
Olaj, vászon
60x60 cm

I am from Surrealand.
Oil on canvas.

Színes álmok jönnek

2010-03-04T09:11:00.000-08:00

Színes ceruzákról álmodom!
I dream about colour pencils!

Reggeli nap
vegyes technika
21x28 cm

Morning Sun
mixed media on paper
2009

Álom

2010-03-03T12:41:00.000-08:00

"Illanó mint a hús, a sejtek
Mint a bűn, olyan furcsa, édes
Oly értelmetlen, mint az álom."

Szürrelandia

2010-02-23T16:03:00.000-08:00

2009
Olaj, vászon. 60x60 cm
Oil on canvas.

Szülőföldem Szürrelandia.
I'm from Surrealand.

Amin múlik

2010-02-17T12:33:00.000-08:00

Szily Géza azt mondta ma, hogy a gondolkodáson múlik.
Igaza van.

Lili-Lilith

2010-02-16T20:21:00.000-08:00

Vacsora veled.
A supper with you.

Vajon mit gondolhat Lili-Lilith?
I'm so curious what does Lili-Lilith think?

Attention!

2010-02-11T11:11:00.000-08:00

Kártyavár omlás-veszély!
The house of cards maybe fall.

Tondóra hangolva. Kiállítás / Exhibition

2010-02-05T07:39:00.000-08:00

Tondóra Hangolva című kiállításom megtekinthető 2010. február 15-ig. Ráday utcai Volksbank, Budapest.

1092 Budapest, Ráday utca 42-44.

My exhibition titled Mood for tondo at Volksbank Gallery, Ráday Street, Budapest. You can see it until 15th February 2010.

Brilliant Spring

2010-02-03T03:02:00.000-08:00

Várom a ragyogó tavaszt...
I'm waiting for brilliant spingtime...

Teremtés

2010-02-02T01:54:00.000-08:00

"Az ember agyagból gyúrjon istent
aki teremtsen néki világot
hol hajthat magának papírhajót
hogy önnön özönvizét megússza
keressen folyton partokat
hogy folyvást száradozzon
keressen folyton partokat
míg el nem mossa egy végső áradat."

Tondóra hangolva

2010-02-01T06:44:00.000-08:00

Tondóra Hangolva című kiállításom megtekinthető 2010. február 18-ig. Ráday utcai Volksbank, Budapest.

My exhibition titled Mood for tondo at Volksbank Gallery, Ráday Street, Budapest. You can see it until 18th February 2010.

Paolina Carapina érkezése

2010-01-30T22:35:00.000-08:00

Paolina Carapina érkezése 2010. Olaj, vászon. Átmérő: 35 cm
Arrival of Paolina Carapina 2010 Oil on canvas. Diameter: 35 cm

A féltékenységnek oka van, értelme nincs.
Arrival of Paulina Carapina.
But, who is she?

2010-01-14T23:52:00.000-08:00

"Fagyott mezőkön bírkóztam a széllel, ruhám csupán egy fügefalevél..."

Tekintetem Apám kincsein

2010-01-12T09:32:00.000-08:00

Tekintetem Apám kincsein pihen.
Prizma, serleg és váza
bordó bársony anyaméhben.

André Kertész

2010-01-11T07:11:00.000-08:00

André Kertész disztorziós fotója
Photo by André Kertész

André Kertész, eredeti nevén Kertész Andor (1894-1985)
André Kertész, born Kertész Andor, was a Hungarian-born photographer.

André Kertész egy folyóban úszott állítólag, amikor észrevette, hogy a víztükör hogyan torzítja a valóságot. Később, a görbe tükörben visszavert emberi test torzulásait fényképezte, a Les Distorsions sorozat 1933-ban készült, főleg női aktok. Kertész olykor tárgyakat is fotózott ilyen módon, például tulipán és üvegpoharat.

2010-01-05T09:41:00.000-08:00

Hó hull felejtett dióra.

Színes ceruzák

2010-01-05T07:26:00.000-08:00

Színes ceruzákról álmodom!
I dream about coloured pencils!

Even the names are magnetic too Cloud Blue, Electric Blue, Blush Pink and Acid Yellow... My favourite is the 'Persian Grey'.

2010-01-04T07:27:00.000-08:00

Tanulj mások hibáiból? Először igyekszem felismerni a sajátjaimat.

2010-01-03T23:43:00.000-08:00

Szomjazó virágok kortyait hallgatom.

Borges

2010-01-02T15:32:00.000-08:00

" Cuj Pen nem hitt az állandó, abszolút időben. Az idők végtelen sorában hitt; szétágazó, összefutó és párhuzamos idők szédítő és növekvő hálózatában. Az idők többségében nem létezünk; egyesekben ön létezik, és én nem, másokban én létezem, és ön nem, máskor mind a ketten létezünk. Ebben a jelenlegi időben, amelyet a szerencsés véletlennek köszönhetek, ön megérkezett a házamba; egy másikban nem, miután keresztüljött a kertemen, holtan talált, ismét másikban ugyanezeket a szavakat mondom."

Jorge Louis Borges

Fictitious / Képzelt

2010-01-01T11:42:00.000-08:00

A woman from Surrealand. She is probably fictitious.
Nő Szürrelandiából. Az akvárium lakója. Talán csak egy kitalált személy.

Bunuel

2009-12-19T05:37:00.000-08:00

"A képzelet és az álmodozás folytonosan elárasztja az emlékezetet, és mivel nagyon csábító dolog valóságnak hinni az elképzelt dolgokat, végül is igazsággá alakítjuk a hazugságainkat.
Ennek egyébként csak viszonylagos jelentősége van, mivel ezek is éppen olyan megélt, személyes élmények, akár az igaziak.
A tévedéseim és a kétségeim is hozzám tartoznak, nemcsak az, amiben biztos vagyok. "

Louis Bunuel

Vágybuborék / Desire bubble

2009-12-18T10:49:00.000-08:00

2009
mixed media on paper
vegyestechnika, papír

Kortárs magángyűjtők 2009

2009-12-18T08:55:00.000-08:00

http://mugyujtok.hu/magangyujtok5/?catalog3_id=944

http://mugyujtok.hu/muveszek5/?catalog3_id=966&Mzoom=catalog3k5421

Rajz- és festészetoktatás

2009-12-12T08:19:00.000-08:00

Minden korosztálynak!

Rajz-és festészetórák, készségfejlesztés. Művészettörténet oktatás.
Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, igény szerint csoportos foglalkozás is.
Csendélet, térábrázolás, portré és emberi figura. Kompozíciós-és színgyakorlatok, és az alapvető festészettechnikai ismeretek.
2200 Ft / óra ( 60 perc)
Központi helyen Budapesten.

lill.bodor@gmail.com

Art classes

2009-12-11T02:21:00.000-08:00

TAKE CLASSES IN PAINTING AND DRAWING!

Patient and thorough drawing and art classes for all ages from painter with degree in studio with central location in Budapest. Home schooling negotiable.
2200 HUF/ 60 minutes
10 EUR/ 60 minutes

Contact: lill.bodor@gmail.com

Rajz-és festészet kicsiknek és nagyoknak

2009-11-03T07:35:00.000-08:00

Rajz-és festészetórák minden korosztálynak!

Rajzkészség fejlesztése. Felkészítés rajz érettségire és felvételire. Művészettörténet oktatás.
Tárgy-és térábrázolási ismeretek. Csendélet, portré, emberi figura. Kompozíciós és színgyakorlatok, festészeti technikák.

Lakberendező tanulóknak perspektíva rajz. Szabadkézi ábrázolás és szerkesztés (oldal és felülnézet).

Diplomás festőművésztől.

2200 Ft / 60 perc

Központi helyen Budapesten.
Jelentkezés:

lill.bodor@gmail.com

AAA

2009-10-14T08:00:00.000-07:00

Aaa- I don't tell U the name.
Aaa- nem árulom el a nevét.